A Barokk művészet
A barokk színpompás és drámai alkotásai főként az egyház szolgálataiban születtek. Céljuk az volt, hogy felemeljék és lenyűgözzék a szemlélőt, s a kereszténység csodáinak, önkívületbe ragadó és diadalmas pillanatainak részesévé váljanak.
Itália a XVII. Századba is vezető képzőművészeti központ maradt, egész Európából vándoroltak ide (főként Rómába) a festők és szobrászok. Az Olaszországban született irányzatok továbbra is nagyban meghatározták a külföldi ízlést. Az érett reneszánszt a XVI. században a zaklatott, gyakran mesterkélt, intellektuális manierizmus váltotta fel. Míg ez viszonylag rövid életűnek bizonyult, annál életképesebb volt a rákövetkező kor stílus, a mozgalmas erőtől duzzadó barokk, amely még az XVIII. században is jó ideig tartotta magát, elterjedt Európa katolikus országaiban és az óceán túlpartján, Latin-Amerikában.
Reform és megújulás
Bár a barokk nem kizárólag vallásos tartalmú, mégis főként az ellenreformáció szellemét tükrözi, azért a mozgalomért, amely protestantizmus elleni harcban új öntudatra ébredt katolikus egyház belső reformjára, szellemének megújítására törekedett.
A barokk művészek visszanyúltak az érett reneszánsz mintáihoz, ókori témáihoz és az általuk kifejezett érzelmekhez, illetve magasabb szintre újra fogalmazták őket. A reneszánszban a klasszikus elem leginkább kiegyensúlyozott, hűvös, és érzelmileg távolságot tart a mű és szemlélője között, a barokk viszont lendületes és nyughatatlan, minden figyelmet magának követel. Ez az új fajta klasszicizálás meghatározó tényező Annibale Carracci (1560-1609) festészetében, akinek gazdag fantáziájú freskói a római Farnese-palota galériájának mennyezetét ékesítik ezek az alkotások Michelangelo Sixtus-kápolnabeli mennyezetfreskóinak ihlető hatását tükrözik, ám koránt sem komor hangulatúak.
A barokk erősen drámai, gyakran meghökkentő hatásokat ért el azzal, hogy egybe ötvözte a festészet, szobrászat, építészet és zene eszközeit. Ez az együttes „színházi” eszköztár figyelhető meg a római Szent Péter-bazilikában, és az sem véletlen, hogy a barokk korban születtet a színpadi művészet új, többféle hatást egyesítő ága, az opera.
A kor építészete felvonultatta ugyan olyan klasszikus jegyeket, mint az oszlopok, timpanonok és boltívek, alapvetően azonban mozgalmas, drámai jellegű, ezt szolgálja a lendületes, ívelt vonalvezetés és a tömeg, terek dinamikus összjátéka. A barokk minden ízében túláradó, forrongó, díszítményekben tobzódó, lélekpezsdítő művészet.
<-Az érett reneszánsz klasszikus témái hatottak Annibale Carraccira, aki azonban inkább szórakoztatni és gyönyörködtetni akart, miként ezzel a színpompás jelenettel is, amelynek címe Bakkhosz és Ariadné diadala.
Mozgalmas élet
Caravaggio (1573-1610), az első nagy barokk festő izgága egyénisége miatt folyton szembe került a hatóságokkal. 1606-ig Rómában alkotott, ekkor egy teniszjátszma hevében leszúrta ellenfelét, és menekülnie kellett a városból. Máltán felvették a Szent János Lovagrendbe, de egy csetepaté nyomán itt is elvesztette a becsületét. Kizárták a rendből, fogságba vetették de megszökött, a lovagrend megbízottai végigüldözték Szicílián és Itálián. Még harminchét esztendős sem volt, amikor menekülés közben lázas beteg lett, és belehalt.
<-Caravaggio Szent Pál megtérése festménye jól mutatja a festő a drámai fény-árnyék hatásokat alkalmazó chiaroscuro iránti érdeklődését. Parasztmodelljei és a kor divatját követő ruhák sokakat megbotránkoztattak.
Közvetlen hétköznapiság
Alig ha meglepő, hogy egy ilyen ember ecsetje alól roppant drámai erejű művek kerültek ki, amelyek közül a Szent Máté elhivatása vagy a Szent Pál megtérése a döntés kulcsfontosságú pillanatát hangsúlyozza. Kevésbé magától értetődő e művek realisztikus közvetetlensége. Caravaggio elvetette a vallásos festészet általánosan alkalmazott jelképrendszerét, a rendkívüli eseményeket hétköznapias közegbe ágyazta. Kerülte az alakok eszményítet ábrázolását is, amely olyannyira jellemző a görög-római és a reneszánsz hagyományára. Azt rebesgették, hogy parasztokat és prostituáltakat alkalmazott modellként, és ez sem használt amúgy is rossz hírnevének. A Szent Máté elhivatásának címalakja, az adószedő például a festő kortársaként jelenik meg, épp a bevételt számolgatja, amikor jézus tanítványai közé szólítja, a Szent Pál megtérése jelenetében pedig egy rossz gebe meg egy szedett-vetett külsejű férfi ácsorog, miközben mennyei fény sújtja földre a keresztényüldöző Sault, aki ettől Pál apostollá válik.
A hitelességre törekvő Caravaggio modell után, vázlat nélkül festett, megütközést és bámulatot keltve kortársaiban, akik megszokták, hogy a művészek aprólékosan kidolgozott tanulmányrajzokat készítenek. Festői eszköztárának legmeghökkentőbb része azonban a chiaroscuro, a fény-árnyék kontrasztjának kihasználása volt. Alakjait fénykévékkel emelte ki, így azok szinte világítottak a sötét hátér előtt. Festményeinek drámai töltésére eleddig nem volt példa.
<-A barokk festők mesterségbeli tudását példázza Pietro da Cortona mennyezetfreskója a firenzei Pitti-palotában.
Caravaggio stílusa még festő zaklatott életében utánzókra lelt, furcsamódon azonban Itáliában nem tudott gyökeret verni, bár honfitársai között egyik ottani követűje, Artemisia Gentileschi (1593-1652) volt az említésre érdemes női képzőművész. A francia és spanyol „caravaggisták” között azonban akadtak kimagasló egyéniségek, és Rembrandtra, a kiváló holland festőre is erősen hatottak azok a németalföldi festőtársai, akik átvették az olasz mester stílusát.
Caravaggio legtehetségesebb itáliai kortársa Guido Reni (1575-1642) volt, de a legnagyobb barokk festő a flamand Pieter Pauwel Rubens (1577-1640), aki húszas éveit jórészt itáliai tanulmányaival töltötte.
Illuzionisták
A következő nemzedékhez tartozó Guercino (1591-1666) és Pietro da Cortona (1596-1669) egy jellegzetes barokk technikában, az illuzionizmusban jeleskedett, az ily módon készült festmény azt igyekezett elhitetni a szemlélővel, hogy valóságos eseményt lát. A művészek nem elégedtek meg azzal, hogy ötletes „fényképet” illesztettek a keretbe: magát a keretet is eltüntették. Az illuzionizmus legegyszerűbb formája az úgynevezett trompe-l’-oeil (francia: szemfényvesztő) festmény, amelyet úgy helyeznek el a falon, hogy ajtónak vagy ablaknak látszik. A barokk illuzionizmus legszebb példái azok a látványos mennyezetfestmények, amelyeket olyan ügyesen szerkesztettek, hogy lentről megállapíthatatlan, hol ér véget a fal: mint ha a helység az égre nyílna, amelyen szárnyas lények röpködnek, rendszerint valamely dicsőséges uralkodóval, főúrral vagy egyházi személyiséggel a jelenet középpontjában. A menybolt ragyogó kékjében lebegő alakok optimizmust, életigénylést sugároznak-ez a barokk fontos mondanivalója.
<-Guercino a római Casino Ludovisi mennyezetén szintén trompe-l’-oeil technikát alkalmazott. A látszatarchitektúra olyan benyomást kelt, mintha a helység az égre nyílna.
Barokk géniusz
A barokk korszak legsokoldalúbb lángelméje Giovanni Lorenzo Bernini (1598-1680), aki szobrászként a leghíresebb de építészként, festőként és költőként is jeles műveket alkotott. Egy anekdota szerint olyan operát állított színpadra, amelyhez a zenét és a szöveget ő írta, a díszleteket és jelmezeket ő tervezte, sőt még a színpadgépezetet is ő eszelte ki! Nápolyban született, de még kisfiú volt, amikor szobrász édesapja Rómába vitte, ahol a tizenéves gyerek pártfogoltja lett Scipione Borghese bíboros személyében, és hamarosan hírnevet szerzett. Huszonhat évesen VIII. Orbán pápa vette pártfogásba, 1624-ben kinevezte a keresztény világ legnagyobb temploma, az előző évszázad óta lassacskán készülő Szent Péter-bazilika építészének. Ettől kezdve Bernini pályája töretlenül ívelt felfelé; szinte kizárólag Rómában alkotott, a város sok műemléke és nevezetessége részben részben vagy egészben az ő tehetségét és művészi nagyságát dicséri.
Szobrászként Bernini vérbeli barokk virtuóz. Alakjai bőrének és a testén redőződő lepleknek kidolgozása hihetetlenül eleven, szinte érezzük a lágy fuvallatot, amely a drapériákat fodrozza. Érett munkái-az addigi szobroktól eltérően- egyetlen nézőpontból szemlélendők (nem járható körbe, vagyis nem körplasztikák), általában valamilyen építészeti megoldás részei, s helyükről a nézőhöz közelíteni látszanak. Ez teljes mértékben tudatos és sajátos barokk elhelyezés. Az is a korszakra jellemző, hogy a művész közvetlenül, érzelmileg kívánja magával ragadnia a befogadót, s ezt meghiúsítaná, ha alakjait szabadon körbesétálhatná a néző.
<-A márványba is életet lehelő Bernini szobrászi virtuozitásának remeke az Apolló és Daphné (1633-1635).
Bernini alkotásaival a Szent Péter-bazilika belső terének számos részén találkozunk, ezek közül a legszembeötlőbb a 29 m magas, aranyozott bronzból készült baldachin (Baldacchino), amely Szent Péter sírja fölé borul. Csavart oszlopai a kereszténység Konstantinápolyon át egészen Salamon király jeruzsálemi templomáig visszavezethető folytonosságát jelképezik; egyszersmind jellemzőek a barokkra, amely az újszerű és látványos hatás érdekében játszi könnyedséggel kezeli a klasszikus építészet e szigorúan ünnepélyes elemét. A felépítmény, tetején koronával, földgömbbel és keresztel, a szobordíszítés, de a súlyos drapériának ható, rojtos bronzsátor is páratlan barokk műremeké teszi ezt a baldachint.
<-A baldachin a római Szent Péter-bazilikában. Bernini a Szent Péter sírja fölé emelkedő, aranyozott bronzból készült monumentális építményben a katolikus egyház megújult hatalmának jelképét testesíti meg.
A „monumentális” jelzőt viszont kevés látvány érdemli meg annyira, mint Bernini oszlop sora (kolonnádja), amely a bazilika előtt elterülő hatalmas ovális teret fogja közre. A mester az anyaszentegyház karjához hasonlította „magához öleli a katolikusokat, hogy hitükbe megerősítse őket”. Bernini további munkái közé tartozik a Piazza Navonán emelkedő Négy folyam kútja, amelynek kő alakjai négy világrész egy-egy nagy folyamát (Duna, Nílus, Gangesz, La Plata) jelképezik, s egy fölébük magasodó, eredeti ókori obeliszket vesznek körül.
A szökőkút faragott sziklái, pálmafái és más növényei eredetileg színesek voltak. A szobrok festése vagy a színes anyagok használata is Bernini újítása volt (bár az ókori görögök évezredekkel ezelőtt ki találták ugyanezt), és összhangban állt a barokk nagyszabású, illúzióteremtő törekvéseivel. Merész szín és fény effektusokkal figyelhettük meg a Cornaro-kápolnába is. Itt látható Bernini szobrászpályájának alighanem legjelentősebb alkotása, a Szent Teréz elragadtatása.
^-Szent Teréz elragadtatása
Bernini híres szobra a római Santa Maria della Vittoria-templom Cornaro-kápolnájában tekinthető meg. A mester az egész környezetet úgy rendezte el, hogy lenyűgöző vallási élményt nyújtson a látogatóknak. Az alakok megformálásának a szent eksztatikus élményről írt saját leírása adta az alapot. Egy látomásban angyal jelent meg előtte, aki hosszú aranynyilát bensejébe döfte, s ez a fájdalmas (mégis kéjes) érzés „az isten iránti szerelem emésztő tüzét” lobbantotta lángra benne.
A Négy folyam kútja szobrai közül a Nílus fátylával elfedi arcát (a rossz nyelvek szerint azért, hogy ne is lássa a Francesco Borromini (1599-1667) által tervezett Szent Ágnes (Santa Agnese) templom homlokzatát. Ez persze csak korabeli pletyka, de rámutatott a két művész elkeseredett vetélkedésére. Az alacsony sorból származó Borromini egy ideig még azután is kőfaragóként dolgozott, hogy huszonévesen évesen Rómába érkezett. Bernini első segédjéből lett elismert mester, a legeredetibb olasz barokk építész. Ez a szertelen, szabályokat nem ismerő zseni megbotránkoztatta kortársait óriási szobrászati műre emlékeztető, rendkívüli tér- és mozgásérzetet keltő épületeivel. Mesterművei közül még a Római San Carlo alle Quattro Fontane- és a San Ivo della Sapienza-templomot említjük.
<-Bernini féltékeny riválisa, a barokk másik kiemelkedő alakja, Francesco Borromini tervezte a római San Ivo della Sapienza-templom kupoláját és homlogzatát.
Barokk hatások
Ez az alapvetően katolikus stílus délen bontakozott ki, de az Alpoktól északra (kiváltképpen Flandriában) is hatott. Franciaországban elsősorban nem a vallást, hanem XIV. Lajos, a Napkirály abszolút monarchiájának dicsőítését szolgálta. Az ottani erős hagyomány tisztelet magyarázza, hogy még Lajos grandiózus versailles-i palotája sem színtiszta barokk alkotás. A klasszikus formákhoz való ragaszkodás még nyilvánvalóbb a protestáns Angliában, ahol a nagy tűzvész után Londont újjáépítő Sir Christopher Wren (1632-1723) és követői sokat tanultak ugyan a kontinentális mintákból, de megmaradtak félúton a klasszicista és a barokk stílus között.
<-Az 1754 körül épült birnaui zarándoktemplom belseje. A barokk pompakedvelő komolysága itt már légies, már-már játékos kecsességbe hajlik (ez a rokokó kezdete). A ragyogó fehér stukkódíszítést szinte eltakarja a szobrok tömkelege.
A barokk stílus a XVIII. században németföldön és a Habsburg Birodalom területén (így Magyarországon is) élt tovább. Jacob Prandtauer (1660-1723), Johann Balthasar Neumann (1687-1753) és mások pompás barokk apátságokat és templomokat emeltek, ám a belső terek ragyogó fehér stukkódíszítések, aranyozása, világos színskálája, egész légies és kifinomult stílusa már közelebb áll a korabeli francia rokokóhoz, mint ahhoz a barokkhoz, amely már ekkor már letűnt kor nagyságát és becsvágyát fémjelzi.
<-Az ausztriai melki bencés apátság Jakob Prandtauer tervezte homlokzata. A 1702-1714-ben emelt templom gondosan kidolgozott tornyai a drámai barokk építészet jellegzetes példái.
Lucas Hildebrand (1668-1745) osztrák építész Magyarországon is alkotott. Nevéhez fűződik a ráckevei Savoyai-kastély építése. A klasszicizmusba áthajló késő barokk mestere volt az ugyancsak osztrák Franz Anton Hillebrandt (1719-1797), aki hosszabb ideig a budavári építkezéseket vezette. Hannoverben és Párizsban tanulta az arcképfestészetet Mányoki Ádám (1673-1757). Leghíresebb művei közé tartozik II. Rákóczi Ferenc arcképe és önarcképe.
<-A Nicola Salvi tervei alapján 1732-1762-ben készült római Trevi-kút a barokk hagyományt folytatja isteneket, nimfákat, lovakat és építészeti elemeket fantáziadúsan vegyítő, részletgazdag szobrászmunkájával.