A Nagy Világ

A Naprendszer

 Földünk annak a bolygókból és más égitestekből álló rendszernek része, amely a nap csillag körül kering. Ám ez csak egy a Világegyetem számtalan naprendszere közül.

 Látszólag a Nap kering a Föld körül, de valójában már mindenki tudja hogy a fordítottja igaz. A föld évente megkerüli a napot, és annak a kilenc bolygónak az egyike, amelyik a napkörüli pályán mozog az űrben. A bolygók a Naprendszer családjának legfontosabb tagjaik.

 Először Kopernikusz lengyel csillagász vetette föl a Naprendszer gondolatát, erről szóló műve 1543-ban jelent meg, s megdöntötte azt az ősi felfogást, hogy a Föld a Világmindenség központja.

 A bolygók különböző távolságban és különböző sebességgel keringenek a Nap körül. Ám valamennyi bolygó hasonló, elliptikus pályán halad, ugyan abban az irányban és nagyjából ugyan abba a síkban. A Naptól számított távolságuk sorrendjében a bolygók a következők: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, (Plútó). A Plútó néha 7 milliárd kilométerre is eltávolodik a Naptól, mégis fogva tartja a csillag tömegvonzása. A Nap gravitációja a roppant tömege miatt ilyen nagy: ez a tömeg 750-szer akkora, mint az összes bolygóé együttvéve.

<-A Nap azaz erő, amely a Naprendszert mozgásban tartja. Ha mélyen kialudna a nukleáris kemence, a földön csak több tízmillió év múlva érződne meg a hatása.

 A négy belső bolygó (a Merkúrtól a Marsig) lényegesen különbözik a következő négy külső bolygótól. Mind olyanféle kőzettestek, mint a Föld, ezért Föld-típusú bolygóknak is nevezik őket. A következő négy bolygó (a Jupitertől a Neptunuszig) viszont óriási méretű, ezért óriásbolygóknak is nevezik őket. Főként hidrogén gázból állnak.

 Közülük a Jupiter a legnagyobb, átmérője 142 800 km, Földének több mint 14-szerese. A legkisebb „bolygó” a Plútó, ennek átmérője mindössze 2284 km.

 Az óriásbolygók más tekintetben is különböznek a Föld-típusú bolygóktól. Saját rendszerük van: sok hold kering körülöttük, a Szaturnusz esetében például legalább tizennyolc. A Föld-típusú bolygók kísérőinek száma viszont összesen három beleértve a mi holdunkat is. A Merkúrnak és a Vénusznak nincs holdja, a Marsnak kettő van. Az óriásbolygókat gyűrű is övezi.

<-A Naprendszer

A Naprendszer törmelékek

 A Mars és a Jupiter pályája között viszonylag nagy a távolság a Naprendszerben, pedig tekintetbe véve, hogy pályák a Naptól való távolságában bizonyos szabályszerűség figyelhető meg, itt is lennie kellene egy bolygónak. Ehelyett tömérdek kisebb égitest kering egymáshoz közeli pályákon, a nevük kisbolygó vagy aszteroida. Legnagyobb közülük a kb. 1000 km átmérőjű Ceres. De a mint egy 2500 kisbolygó legtöbbje sokkal apróbb, némelyik egy néhány kilométeres szikladarab. A legtöbb kisbolygó a Mars és a Jupiter pályája körül széles övben kering a Nap körül, de van olyan is, amelyik jóval messzebbre távolodik el a Naptól, vagy sokkal közelebb jut el hozzá olykór a Földet is meg közelíti egy-egy.

 A kisbolygók, csekély méretük és nagy távolságuknál fogva, nem látható szabad szemmel a Földről. Más parányi égitesteket azonban időről időre láthatunk az égbolton, ezek a kőzetből, porból és jégből álló üstökösök. Csak akkor fénylenek fel, amikor megközelítik a Napot. A melegben elpárolog a jég egy része, a por pedig felszabadul. Az így képződő por és gáztömegen visszaverődik a fény, s az üstökös láthatóvá válik. A Nap szél (a Napból kiáramló részecskék) nyomása miatt a gázból és a porból hosszú csóva lesz.

<-Az űrben lévő napkitörés anyaga vörösen izzó hidrogén. Ezt a jelenséget csak napfogyatkozáskor lehet látni szabad szemmel.

 Más égi vándorokkal sokkal gyakrabban találkozunk: az éjszakai égbolton akkor láthatunk meteorokat, vagyis hullócsillagokat, amikor a meteoroidnak nevezett kőzetdarabok a légkörben fel izzanak a súrlódástól. A legtöbb ilyen darabka nem sokkal nagyobb egy homokszemnél de akkorák is vannak, amelyek nem égnek el a zuhanás közben, hanem földet érnek, ezek a meteoritok. A múltban nem egyszer megtörtént, hogy óriási meteoritok máig is észrevehető krátert ütöttek a Földön. Bolygónkra minden évben egymillió meteoritpor hullik.

<-A nagy arizonai meteoritkráter 180m mély és 1.2 km széles. Mintegy 50.000 éve keletkezett.

 A rendszer születése

 A galaxisok csillagai között hatalmas por és gázfelhők (csillagászati nevükön ködök) helyezkednek el. Naprendszerünk az egyik ilyen ködből született kb.4,6 milliárd éve. A folyamat akkor indult meg, amikor a köd elkezdett összehúzódni a saját gravitációjától. A zsugorodás közben forogni kezdett. Idővel olyan lett, mint egy pörgő diszkosz, s a legtöbb anyag a középső pontban összpontosult. Ez a központi anyagtömeg tovább zsugorodott a gravitációja miatt, és közben felforrósodott. Amikor a hőmérséklet több tíz millió fokot ért el, beindult a mag fúziós reakció. A központi anyagsűrűsödésből megszületett az új csillag.

<-A Szaturnusz és gyűrűje (valójában sok ezer vékony gyűrű). Az ammóniagáz narancssárga, a kékes térségek anyaga ammónia jég.

 Eközben a korongban megkezdődött a bolygók kialakulása. A Naphoz közelebbi, forróbb övezetekben a porszemcsék összeütköztek, és egyre nagyobb anyagcsomókká álltak össze. Ezt a folyamatot nevezik akkréciónak. A nagyobb rögök is össze-összeütköztek, és ahogy növekedtek, nőtt a gravitációjuk is, ez pedig sietette az anyagok összeállását, így a folyamat önmagát gyorsította, míg létre nem jöttek a belső bolygók. Ezek azonban viszonylag kicsik maradtak, így kicsi volt a tömegvonzásuk is, és az nem tudta megtartani a korongban lévő könnyebb gázokat, a hidrogént és a héliumot.

 A korong külső részein sokkal alacsonyabb volt a hőmérséklet, és az itt keletkező bolygók gravitációja elég volt a könnyű gázok megtartásához. Ez magyarázza, hogy a kis sűrűségű óriásbolygókat igen vastag légkör veszi körül.

 A jelek szerint naprendszerünk kialakulása nem volt különleges jelenség. A Világegyetemben vélhetően folyton keletkeznek hasonló rendszerek, sőt a csillagászok szerint nem egy közeli csillagnak, közöttük a Barnard-csillagnak és az Epszilon Eridaninak is bonyolult bolygórendszere van. Mindkettő kissé ide-oda mozog, miközben űrbeli útját rója, s ez azt jelzi, hogy mozgásukra keringő bolygók hatnak. Az IRAS (infravörös-csillagászati műhold) pedig felfedezte, hogy a fényes Vega csillag körül anyagkorong található ez is szinte bizonyosan „naprendszer”.

 Az ilyen rendszerek gyakoriak a kozmoszban, így feltehetőleg más csillagok körül, sok eddig ismeretlen, Földhöz hasonló bolygó kering. Ha pedig így van, akkor sok ilyen Föld-típusú bolygón létezhet az életnek valamilyen formája.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat